A Just a Dream lett az "állítólag legjobb" regényem so kivi vok h ki mit szól hozzá(: (ja igen összesen 7 részes^^)

1. rész:

Az első napom az új suliban… Szerintem eddig egész jól kezdődik. Ó tényleg még be se mutatkoztam. A nevem Hibiki* Gruen. 17 éves vagyok és most kerültem át egy új iskolába a világvégére… Szinte kizárt, hogy itt akár egy normális emberrel is találkozzak de ki tudja…

- Jó reggelt mindenkinek. Szeretnék bemutatni egy új diákot. Kérlek, fogadjátok őt szeretettel. - mondta az osztályfőnök miközben rám mutatatott.

 -A nevem Hibiki Gruen, de szólítsatok csak Hibikinek.- mondtam egy bájmosollyal az arcomon, ami eddig mindig bevált, ha nem akartam feltűnést kelteni.

- Rendben… akkor nézzük csak Hibiki ülj mondjuk…- a tanár egy ideig mélázott miközben körbenéztem. Kb. 10-15 főből állhatott az osztály. Egy lány nagyon jelentkezett… egy aludt és a többiek… hát nem hinném, hogy egyáltalán figyeltek.

- Rendben ülj Terra mellé! – mondta végül a tanár hosszas gondolkozás után.

-MIVAN?– kiáltotta egyszerre az a lány, akire azt hittem, hogy aludt és az, aki nagyon jelentkezett.

”Ennyire nem kell lelkesedni…”- gondoltam miközben a tanárnő a morcos feketébe öltözött ám rohadt helyes csaj felé mutatott.

Odasétáltam lassan és mélabúsan miközben próbáltam elkapni a lány tekintetét. De nem gondoltam volna, hogy idáig kell folyamodnom.

- Szia! Hibiki vagyok. – mondtam egy kedves és barátságos mosollyal.

- Terra… - kaptam válaszul. Kicsit kiábrándulva, hogy még csak rám se nézett csak feküdt tovább a sáljában.

Az első 2 óra szünet nélkül telt el lassan és unalmasan. Az óra alatt próbáltam 1-2 szót kicsalni Terrából olyan kérdésekkel, mint például Kik a jófejek az osztályban? De csak annyit kaptam válaszul, hogy nem mindegy? Határozottan nem egy barátságos lány ez a Terra, de az biztos, hogy tényleg oltárian néz ki…

- Szia Reira vagyok^^! Üdv az osztályban!

- Szia. Köszi… lehet 1 kérdésem?

- Hm?

- Az a lány, aki mellett ülök mindig ilyen morcos?

- Terra? Csak rengeteg mindenen ment keresztül… majd egyszer talán megtudod.

- Ezt hogy érted?

- Úgy hogy rajta és rajtam kívül senki nem tudja, hogy hová is lett az a vidám és nevetős lány, aki volt.

- Értem…

A szünet maradék részében beszélgettem az új osztálytársaimmal, akik roppant hamar befogadtak. Nem is gondoltam, hogy egy ilyen kis városkában ilyen jófej emberek is élhetnek. Mindenki nagyon kedves, de az a lány… időközben megtudtam, hogy Emily a neve. Szép, de amilyen idegesítő… hát hálás vagyok a tanárnak, hogy nem emellé az idegesítő kis liba mellé kerültem. De Terra titka még mindig a fejemben járt… vajon mi történhetett vele? Jobban meg kell ismernem…  

*Hibiki: japán fiú név

2. rész:

Az egész héten próbáltam kikerülni Emilyt és többet megtudni Terráról, de valahogy egyik sem jött össze… Amikor épp elkezdtem volna egy olyan témáról beszélgetni Terrával, amire válaszolt is volna Emily közbeavatkozott és képtelen voltam lerázni. Órák alatt, pedig ha írtam Terrának egy levelet folyton kidobta… Valahogy képtelenségnek tűnt a közelébe férkőznöm.

- Amúgy…

- Hm?

- Mit szeretsz csinálni a szabadidődben?

- Balettozok…

- Tényleg? Az nagyszerű! Én zongorán szoktam játszani. Szokott fellépésed lenni?

Egy olyan oldalát láttam meg Terrának most, mint még sohasem. Egy kissé elfordította a fejét, jobbra elpirult és durcás képet vágva a táskájába nyúlt és kivett 2 papírt.

- Ha van időd… lesz egy előadás Szerdán…

A kezembe nyomott 2 jegyet. A darab címe Blue Moon volt.

- Persze hogy elmegyek^^! De ez két jegy?

- Igen… hozz magaddal bárkit, akit akarsz…

Egy darabig elgondolkodtam, hogy kit is hívjak meg és aztán eszembe jutott egy nagyszerű ötlet.

- Hé, emberek! Van valakinek kedve eljönni Terra fellépésére?

Reira hirtelen olyan fejet vágott mintha azt sugallná, hogy ha megfordulok, és Terrára nézek meghalok.

- Terra újra táncol?

- Én menni akarok!

- Én is!

- Terra mikor lesz?

Hallani lehetett, hogy mindenki szívesen eljönne, de én még mindig féltem, hogy Terra mit reagál a ’’nagyszerű” tervemre…

- Szerdán… este 7-kor a Fairy színházban… - Terra olyan hangon beszélt mintha kicsit szánalmas helyzetbe kevertem volna… öt percig még ott állt aztán fogta a táskáját és kiment.

- Ugye tudod, hogy halott vagy? – suttogta Reira miközben elment mellettem… van egy olyan nagyon erős érzésem, hogy igaza van…

A napok lassan teltek… A Kedd egy borzalmas nap volt, de amikor eljött a Szerda már nem bírtam magammal, hogy ne az előadásra koncentráljak.

Az előadás előtt még be akartam menni Terrához, hogy sok sikert kívánjak neki de Amy szólt, hogy neki nincs szüksége szerencsére. Fél órát vártam, de az előadás végül elkezdődött.

Amit ott láttam az valami leírhatatlan volt. Terra elképzelhetetlenül tehetséges. Még sose láttam senkit így balettozni; ilyen szenvedéllyel és kitartással. Pedig már jópár előadást láttam… Nem is tudom, hogy írhatnám le azt, amit ott láttam. Szinte olyan volt mintha angyalok és démonok harcát látnám a színpadon. Egyszerre volt hihetetlen és gyönyörű. Azt, amit azon az estén láttam… sosem felejtem el.

3. rész:

- Tök jó voltál!

- Kösz…

- Lenne kedv-

- Hagyj már békén! Kopj le! Idegesítesz!

Erre nem tudtam mit mondani… valamiért… nem tudom miért, de ez nagyon fájt. Ez most teljesen kiütött… nem értem. Bár ez is csak arra sarkallt, hogy megtudjam Terra titkát.

Amikor hazaértem még mindig olyan gondolatok jártak a fejemben, hogy miért? Mi történt? Meg… meg kell tudnom.

Másnap reggel alig vártam már, hogy találkozhassak Reirával. Tudtam, hogy ő tud segíteni.

- Reira! Beszélnem kell veled négyszemközt!

- Hibiki…? Randira akarsz hívni?

- Idióta! Tudom, hogy van pasid. Na mindegy gyere délben a tetőre!

- Oké!^^

Az idő gyorsan telt abban a tudatban, hogy megtudom Terra titkát. És végül eljött a dél. Rohantam fel a tetőre, de Reira már ott várt rám.

- Lassú vagy;P!

- Nem azért vagyok itt, hogy ezt halljam.

- Tudom. Mit akarsz?

- Mondj l nekem mindent Terráról!

Reira először meglepődött, de aztán elmosolyodott és csak annyit mondott:

- Miért?

Elismerően becsuktam a szemem és mosolyogva leültem a földre.

- Mint mondtam Terra nagyon sok mindenen ment keresztül. A szülei folyton megverték, ha nem ötöst vitt haza. És amikor kicsi volt nem voltak barátai. De attól még mosolygott, amikor ide került. Viszont volt egy tanár… ő is folyton kínozta… mindig hülyét csinált belőle. Addig addig bántotta, míg már az óráit se bírta ki anélkül, hogy sírva ne fakadjon. És ezért egy idő után már nem tudott nemet mondani. Ezt pedig sokan kihasználták. Teljes káoszba fulladt az élete. Egyedül a barátai maradtak meg. De aztán jött az a fiú… 3 hónapig jártak és az alatt folyamatosan megcsalta Terrát. Már látszott rajta, hogy nem bírja tovább, de mégis azt mondta, hogy majd megoldja… Elhittük neki, de ez volt a legrosszabb, amit tettünk. Mi is magára hagytuk és teljes sötétségbe burkolózott. Ezután senki se hallotta többé a nevetését. Persze ezen kívül még rengeteg minden volt de azt nem mondhatom el.

El se akartam hinni… Terra roppant erős lehet ha ezt mind kibírta… de beszélnem kell vele… csak beszélnem kell vele…

Suli után sikerült elkapnom a folyosón.

- Terra várj! Kérlek, várj!

- Mit akarsz már megint?!

- Najó… Ebből elegem van! Ne kezelj úgy mint egy darab szemetet!

- Miért? Azt hiszed, ismersz?

- Ismerlek!

- Akkor teszteljük! Felteszek 10 kérdést válaszolj rá helyesen!

- Rendben.

- Milyen zenét hallgatok?

- Instrumentálisat.

- Mi a kedvenc színem?

- Tengerkék.

- Melyik a kedvenc napszakom?

- A hajnal.

- Miért balettozok?

- Azért hogy egy nap híres balettáncos legyél.

- Milyen stílust szeretek?

- Góth.

- Ki a legjobb barátom?

- Reira.

- Miért jöttem ebbe a suliba?

- Azért hogy nyelvet tanulhass és külföldre mehess.

- Mi a kedvenc zenekarom?

- Nincs kedvenced.

- Mi az álmom?

- Az hogy mindenki aki körülötted van boldog legyen.

- Miért…

- Hm?

- Miért tudsz mindent rólam?

- Mert… szeretlek.

4. rész:

Terra nem mondott semmit csak a kezembe nyomott egy jegyet a következő előadására „Gyere el ha tudsz” csak ennyit mondott és lángvörös fejjel elrohant. A dátumon az állt, hogy ma este lesz, úgyhogy eléggé meglepődtem.

- Anya! Elmegyek majd jövök!

- Hova mész?

- Egy barátom balettelőadására.

- Ó… értem… ő…

- Igen-.-?

- Milyen kapcsolatban vagy azzal a fiúval?

- ANYA! Ő egy lány!

- Ja… úgy már minden más!

- Huh…

- Mióta jártok^^?

- ANYA! Csak barátok vagyunk!

Jesszus… anyám tényleg nem normális… de szerintem ezt senkinek nem mondom el.

Az előadás egy fekete főnixről szólt. Terra volt a főszereplő természetesen. A történet lényege az, hogy a főnixet kitagadták a többiek és mindenki úhy tekintett rá mint egy darab szemétre. Irónikus, hogy Terrával is ugyanez történt. Még mindig nehezemre esik elhinni, hogy valaki ilyenné válik mert magára hagyták. De a végén a főnix is feltámad hamvaiból és mindenki elismeri őt. Remélem Terrával is így lesz.

_________

- Nagyszerű voltál! Szinte rád öntötték a szerepet.

- Kö… köszi.

- Van kedved együtt hazamenni?

- Ő… oké várj meg kint.

„Persze, hogy nincs… valahogy ki kell menekülnöm innen… tudom is hogy!”

-Rendben!

Miután Hibiki végre kiment gyorsan átöltöztem és kiszaladtam a vészkijáraton.

- Hát ez mázli…

- Az bizony kisasszony.

- Huh?

- Na… ne legyél ilyen kis szégyenlős gyere velünk!

- Ha… agyjanak békén!

- Hát az nem fog menni.

- Ha nem jössz magadtól viszünk erővel!

- Hagyjanak!!!

„valaki segítsen… valaki… valaki…”

- HIBIKI!!!

- Hisztis kis liba! Úgyse jön senki!

- Szóltál… Terra?

- Hibiki?

- Nocsak ő a barátod veled is foglalkozunk ne aggódj!

- Vedd  le a kezed róla…

- Mit motyogsz?

- Vedd le a mocskos kezed Terráról!

Hibiki és a két fickó összeverekedett. Elképesztő volt… nem hittem volna, hogy az a mimózavirág erre is képes. Hirtelen a kopasz hapek előrántott egy kést.

- Na ez majd lenyugtat!

Hibiki átlendítette a másik pasast a vállán és egyenesen a kopasz fickóra esett. Hibiki legyőzte őket kevesebb mint 5 perc alatt… elképesztő… én pedig csak egy tócsában ültem a szakadó eső közepén…

- Megőrültél te liba! Azt kérted várjalak meg nem azt, hogy mentsem meg az életed!

Egyszerűen képtelen voltam bármit is mondani… csak ültem tovább a tócsában és lefele néztem. Hirtelen Hibiki is leült mellém a vízbe és megfogta a kezem.

- Hazakísérlek….

- Rendben…

Az a 10 perc míg odaértünk csöndes volt… de valahogy jó csönd volt…

___________

- Ő… köszi az előbbit…

-Nincsmit csak ne legyél ilyen felelőtlen oké?

- Aha… ő…

- Igen?

- Gyere be… egy teára… meg fogsz fázni ha kinn álsz az esőben.

- Rendben.

Elindultam befele de hirtelen megfájtult a karom és csak azt hallodtam, hogy Terra a nevemet kiálltja miközben összeesek…

Amikor felébredtem egy ágyban voltam… a fejemen egy vizes törölköző volt és a kezem pedig be volt kötözve… A szoba szép vold de csak egy ágy, egy szekrény és egy íróasztal volt benne. Amikor felültem láttam, hogy Terra az ágy végénél alszik… bizonyára kimerült… Ránéztem az órára és hajnali 2-őt mutatott… Mi történt?

- Uhm… ó… felébredtél?... az jó…

- Terra… mi történt?

- Behívtalak egy csésze teára és elindultál de összeestél… a bal karodból ömlött a vér úgyhogy levettem a pólód és lefertőtlenítettem a sebet. A pólódat kimostam és befektettelek az ágyamba hogy pihenj… magas lázad is volt úgyhogy raktam egy vizes törülkötőt a fejedre.

- Értem… köszönöm…

- Jobban vagy már?

- Igen – Terra felült az ágy végére és aggódó szemekkel nézett rám – a szüleid mit szólnak ha észreveszik, hogy itt vagyok?

- Nincsenek szüleim… 2 éve meghaltak.

- Ó… értem… bocsi, hogy-

- Nemgond… nem tudhattad… igazából szeretek egyedül élni… így minden úgy van ahogy én akarom és…

Terrán látszott, hogy habár szeret egyedül élni nagyon magányos… hirtelen elkezdett sírni és… én nem tudtam mit tenni… és megtettem azt amit abban a percben életem legjobb és legrosszabb döntésének hittem… megcsókoltam…

- Bocsi… ő… én… izé…

Terra csak nézett rám könnyekkel teli szemmel mert ő sem értett semmit.

- Terra… én… mint már mondtam szeretlek és én nem akarom azt látni, hogy sírsz… és-

Terra hirtelen megölelt és sírt tovább…

- Köszönöm… köszönöm…

- Te meg miről be-

Hirtelen megcsókolt és sírt tovább… de mostmár tudtam, hogy örömében sírt.

Az estét Terránál töltöttem. Elfeküdt az ölemben és néztem ahogy elalszik… Olyan volt mint egy angyal.

5. rész:

majd ha leírtam;)

Oldal: Itt van néhány "regény" amit én írtam(:
Egy animelány története(: - © 2008 - 2024 - an-animegirls-story.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat